Naga Naagam – Első rész

Az alábbi bejegyzés a Holdidő Jógakör facebook oldalán megosztott Naga Naagam táncelődáshoz kapcsolódik.

(Koreográfia: Adira és Aishwarya Das)

Mivel igen sok érdekes információt szeretnék veletek megosztani e tánccal kapcsolatban, a könnyebb emészthetőség kedvévért, rövidebb részekre osztva tálalom nektek ezeket.

Induljunk a látható felszínről, a tánctól.

A ma legismertebb tradicionális indiai tánc neve bharatanatyam.

A bharatanatyam a zene, tánc, színészet, költészet és spiritualitás elválaszthatatlan egysége, gyökerei jó régre nyúlnak vissza.

Alapja a dél-indiai tamil lakosok törzsi tánca, közösségi drámajátéka, valamint az istenekről szóló szakrális templomi tánc, amelyet a Devadasi-k (templomi táncosnők) táncoltak.

A bharatanatyam technikájának két összetevője a tiszta tánc és az abhinaya, a klasszikus indiai színjátszás. A tiszta tánc bonyolult lépéskombinációkra, virtuóz ritmusképleteket követő lábtechnikára épül. A lépéseket a szem, fej, kar, kézfej és láb mozgatásának összhangja teremti meg. Az abhinaya fontos elemei: az arcjáték, a testtartás, a színészi játék és a szimbolikus kézjelrendszer (mudrák), melyek a táncban konkrét jelentéseket hordoznak, így azok történetmesélésre is alkalmasak.

A 20. században a tánc kilépett a templomok falai közül, és bámulatos gyorsasággal hódította meg a világot.

A Bharatanatyam kifejezés szanszkrit szavak kompozíciója, bhava (érzelmek), raga (dallam), tala (ritmus) és natyam (tánc).

A Bharatanatyam hosszú kitartó és intenzív tanulást kíván, míg a táncos eljut az alapoktól a kifinomult mozdulatokig és elsajátítja az első teljes repertoárt. A Guru-Shishya Parampara azaz a mester-tanítvány láncolatban tanulók első önálló megmérettetése az Arangetram, 2-3 órás szólóelőadás formájában, melyben szokás szerint a mester bemutatja tanítványát a nyilvánosság előtt.

(forrás: Bittner Meenakshi Dóra – a Nemzetközi Tánc Tanács tagja, Bharatanatyam táncművész)

Végül álljon itt egy idézet az egyik leghíresebb indiai táncosnőtől, Alarmel Valli-tól:

“A Bhratanatyam mélyen spirituális, de ugyanakkor élénk, örömteli és érzéki is. Ha teljesen leválasztod az érzékiséget a táncról, és valami túl elvonttá, elérhetetlenné változtatod, akkor elveszti vonzerejét, mert nem tud többé kommunikálni. Izgalmasnak tartom, hogy ez a magas szintre fejlesztett, cizellált, kifinomult táncforma lehetővé teszi azt is, hogy gyermekein játékos és vakmerő legyél benne, hogy érezd annak a csodáját, amikor mindent újra felfedezel. A tánc számomra puszta öröm, különböző szinteken – a fenségestől a zsizsgően fizikaiig, a tisztán intellektuálistól az intenzíven érzelmiig A legintenzívebb szinten ez egy örömteli ima.”– Alarmel Vallileg