Naga Naagam – Második rész
Az alábbi bejegyzés a Holdidő Jógakör facebook oldalán megosztott Naga Naagam táncelődáshoz kapcsolódik.
Ahhoz, hogy a tánc üzenetét megértsük, érdemes a zene szövegére is rápillantanunk.
A dal címe a dal refrénje: Naga Naagam, teljes formájában Naga Naagam Ashrayeham. Ez a mantra egy ima, egy dicséret, nagyjából annyit jelent, hogy „meghajlok, megadom magam Naga előtt, Naga az én menedékem”.
Ki az a Naga?
A táncmozdulatok elég beszédesek: kígyófélére engednek következtetni.
Ha nem ismerős a szó, internet segítségével kb. 10 másodperces kereséssel meg is kapod ehhez a megerősítést. Valóban, Naga a hindu mitológia kígyó formájában ábrázolt fél-isteni, isteni alakja.
Ennyivel akár meg is elégedhetünk a tánc fejtegetését illetően, és minden további kérdés nélkül belemerülhetünk az előadás és a zene varázsába.
Ám legyen! Látogass el a Holdidő Jógakör facebook oldalára, keresd meg a 2025. május 14-i bejegyzést, és nézd végig még egyszer (kétszer, háromszor, végtelenszer) a koreográfiát. …
Ha azonban többet szeretnél tudni, mélyebbre szeretnél ásni a témában, olvass tovább.
Talán emlékszel az előző kapcsolódó bejegyzésre, amelyben írtam arról, hogy a bharatanatyam táncban üzenete van a mimikának, a testtartásnak, a kéztartásoknak (mudráknak) is, és most kíváncsi vagy, milyen történet játszódik le a szemed előtt, amikor látod a táncot?
A teljes megfejtéshez szakavatott forrást kell találnod, de kiindulásnak adok némi támpontot – annyit, amennyit én tudok erről.
Ha visszatérünk a szöveghez, máris okosabban leszünk. Kiderül belőle, hogy Naga, a kígyók királya mindhárom dimenzióban képes létezni, lent, fent és a Földön, és védelmezi is mind a hármat. Ő egy örökké éber létforma, aki eloszlatja a zavart, dicsőséget adományoz, felszámolója a szegénységet, megszüntet minden betegséget, őrzi az anyaméhet és az utódokat, az egész családnak szerencsét hoz.
Nem csoda, hogy Indiában minden évben megünneplik őt a Nag Panchami fesztivál keretében. Erről a következő bejegyzésben olvashatsz majd.
Nagát látjuk Shiva isten nyakában is a legtöbb ábrázoláson, érzékelése pedig túlnyúlik az öt emberi érzéken (látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás). A szöveg és a tánc egyaránt említi ezt.
A koreográfia ezzel a gondolattal indul: a nyitó kép Shiva mérges tekintetére utal (szöveg: gora rupam), majd rögtön a következő mozdulat a táncoló Shiva szobrokat idézi.
Ha jó megfigyelő vagy, felfedezheted többek között az alábbi két mudrát:
a Pataka mudra : jelentése (itt): isteni birodalom, erő, forróság, pajzs, előrelépés, a kard megragadása – csak hogy néhány szóval érzékeltessem a fogalom körülbelüli jelentéstartalmát.
Hamsasya mudra: a tudás átadása, a lámpás kanóca (amely a fény fenntartásához szükséges.
Mindkettő Shiva képességeire utal.
Ha azonban az első kéztartásban az ujjak egy kissé behajolnak, a kígyó kúszik be a képbe a Sarpashirsa Mudra formájában.
Huh! És ezek még csak a kéztartások.
Ám azt hiszem, egyszerre ennyi elegendő is.
A szavak nélküli kommunikáció tökéletesen nőies formája.
